Akiknek a nap igazán csak a munkaidő után kezdődik

A nap 24 órája: 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás az ismert sláger szerint.
Azonban a hivatali ügyintézést, szépségápoláshoz, egészséghez stb. kapcsolódó szolgáltatásokat nem énekli meg a dal, pedig éppúgy hozzátartozik az emberek mindennapjaihoz.

Az internetes oldalak többsége rengeteg fórumon és cikken keresztül foglalkozik azzal, hogy a privát dolgaink egyre inkább bekúsznak a munkahelyünkre, holott ezek intézését nem lehet korlátlanul és büntetlenül folytatni.

Rengeteg céges szabályozás van a vállalati eszközökön történő privát levelezés, magán beszélgetések folytatására vonatkozóan. Sok esetben a multinacionális cégek kedvelt “elfoglaltsága”, hogy monitorozzák dolgozóik munkában töltött idejének kihasználtságát, vállalati aktivitását.

Ezt a helyzetet felismerve, már sok okmányiroda, állami szerv, és egyes hivatalok is lehetővé tették saját internetes felületükön az online időpontfoglalást, kollégáik, kapacitásainak felszabadítása, valamint a lakosság kényelmesebb és hatékonyabb ügyintézése érdekében.

Ugyanígy fontos megemlíteni azokat a munkavállalókat, akik napközben nem engedhetik meg maguknak, hogy személyes dolgaikat intézzék (bolti eladó, buszvezető stb). Számukra is kiemelkedően fontos, hogy orvosi rendelésre, egyéb szolgáltatásra be tudjanak jelentkezni, rendelési, illetve nyitvatartási időn túl is.

Egy online időpontkezeléssel foglalkozó cég statisztikai adatai alapján készült diagramról az idő tengely mentén haladva valós képet kaphatunk a betegek bejelentkezési szokásait illetően.

Egyértelműen látszik a grafikonon, hogy a munkaidő végét követően (ami általában 17:00, 18:00 óra) a betegek aktívan használják egészségügyi “kutatómunkára” az internetet, sőt van aki még az éjszaka közepén is felkeresi az ilyen témájú portálokat.

A grafikonon is látható, hogy rendkívül magas páciens szám elvesztését kell mérlegelnie azoknak az orvosoknak, akik nincsenek felkészülve a jelen kor igényére: azaz a nem időponthoz és helyhez kötött online időpontfoglalás lehetőségére.

“Az internettel és annak használatával foglalkoznunk kell, hisz a világháló lépéskényszert hozott az egészségügy számára is.
Az orvosoknak és klinikáknak fogyasztóbarátabbá kellene válniuk, és többet foglalkozni az “ügyfeleik” szubjektív érzéseivel. Máskülönben szembe kell nézniük azzal, hogy fokozatosan teret veszítenek azokkal szemben, akik ezt jobban csinálják.
Az egészségügy masszív technológiai ereje és jelentős szabályozottsága miatt ez a folyamat ugyan lassú és a saját területén belül talán alig észrevehető. A jelek és a tendenciák azonban egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy az egészségjavítást célzó szolgáltatások közül a fogyasztóközpontúak maradnak majd életben.”

Érdemes tehát ez esetben a bölcs idősek mellett az újító fiatalokra is hallgatni, akik követendő példaként már elindultak a fogyasztóbarát szolgáltatásnyújtás felé vezető úton.